Részeg disznók
Beszélgetett három barát,
És a Zoltán ennyit mondott:
- Menjünk el a kocsmába és
Felejtsünk el minden gondot!
Erre megszólalt az István:
- Nincsen pénzem. Csóró vagyok!
Józsi neked van zöldhasúd?
A Józsi meg csak bólogatott.
Beszélgetett három barát,
És a Zoltán ennyit mondott:
- Lassabban igyad a piát!
Mert így a gyomrodat elrontod!
Erre megszólalt az István:
- Mindjárt neked olyat adok!
Igyunk inkább! Ne beszéljünk!
És a Józsi bólogatott.
Beszélgetett három barát,
És a Zoltán ennyit mondott:
- Mostmár elég sokat ittunk!
(S valahol egy harang kongott.)
Erre megszólalt az István:
- A kocsmában otthon vagyok!
Józsi! Ugye te még bírod?
És a Józsi bólogatott.
Beszélgetett három barát,
És a Zoltán ennyit mondott:
- Énekeljünk népdalokat!
Az í-re tegyük fel a pontot!
Erre megszólalt az István:
- Amíg nem leszek én halott,
Addig fogok ilyet inni!
És a Józsi bólogatott.
Beszélgett három barát,
És a Zoltán ennyit mondott:
- István te meg mit csináltál?
Össze piáltad a combod.
Erre megszólalt az István:
- Ha a whisky-t kóstolgatod,
Te sem úszod meg szárazon!
És a Józsi bólogatott.
Beszélgetett három barát,
És a Zoltán ennyit mondott:
- Holnap másnaposak leszünk!
Mi bátrak vagyunk, vagy bolondok?
Erre megszólalt az István:
- Hagyjunk itt most csapot-papot!
Józsi akkor kifizeted?
És a Józsi bólogatott.
(Budapest, 2020-10-22)
Macska az egérlyuk előtt
Macska várt az egérlyuknál,
Hosszú, sötét perceken át.
De az egér csak nem jött ki!
S odakint az eső elállt.
Hideg, téli éjszaka volt.
Viszont meleg volt a házban.
Aludt már az ember gazda.
Bent a szobában, az ágyban.
Cincogott a lyukban egy hang,
De a macska meg se mozdult.
Türelmesen várt a lyuknál,
S kigondolta már a bosszút.
- Ez az egér szórakozik!
De már nem sokáig teszi!
S elhatározta a macska,
Hogy ezt az egeret megeszi!
A falon kattogott egy óra,
És az ember csak álmodott.
S tovább cincogott az egér,
De a macska nem nyávogott.
Mint egy sötét szobor csak állt.
S komor volt az állat kedve.
Mikor jön már ki az egér?
Gyenge volt holdfény. Gyenge.
A fogason egy kabát lógott,
És a házban sötét honolt.
És a macska egyre csak várt.
Csendben várt, és semmit se szólt.
Kiengedte a karmait és
Egyre csak a lyukat nézte.
Az ablakon a fény besütött.
S vadász állt a csillagfénybe'.
Méltóságteljesen várta,
Hogy az egér előjöjjön.
Nem volt tutyi-mutyi állat.
Arra született, hogy öljön.
Nem volt lehúzva a redőny.
S a cserépben egy virág nyílott.
Függöny volt az ablak mellett,
És egy szempár világított.
Ki volt kapcsolva a tévé,
S el volt titkolva a veszély.
Éjfél fele járt az idő.
S végre kinézett az egér.
Gyorsan megfogta a macska,
És egy nagy lakomát csapott.
Ott hagyta az egérlyukat.
Ma este is nyers húst kapott.
(Budapest, 2020-10-20)
Szegény UFO
(Karikatúra)
Csészealj van fönt az égen,
S fény jön ki a "tányér" talpán.
Ott lebeg a semmiben és
Sárga fény jön ki az alján.
Tarka marhák legelésznek
Alatta a füves mezőn.
S nemsokára megjelenik
Valahol egy gabona kör.
Földöntúli technikával
Ellopnak egy pár tehenet.
Szegény bocik felrepülnek!
(Fejlettek az idegenek.)
Az egyik tehén beszorul a
Csészealjnak az aljába.
Az idegenek közbe lépnek,
S vissza zuhan a szalmára.
Megint próbálkoznak vele.
De a tehén nagyon kövér.
Megint beszorul ott alul,
Amikor az űrbe föl ér.
Bambán néz körül a marha,
S fel se fogja, mi történik.
Dühösek az idegenek.
És a dolgot ők sem értik.
Megint földet ér a boci.
(S nincs a történetnek vége!)
Halványsárga fény ömlik a
Nagyon dús, és füves rétre.
Nagy nehezen sikerül a
Telt tehenet felvonszolni.
Föl is ér a fedélzetre,
És a tehén elkezd szólni.
De a hajó nemsokára
Zuhanni kezd a súly alatt.
Dülöngélni kezd a hajó.
S más megoldás már nem marad!
Gyorsan ki teleportálják
Ezt a furcsa életformát.
Aztán hiper sebességgel
Elhagyják az atmoszférát.
(Budapest, 2020-10-18)
Tehetetlenül
Kint vagyok a világűrben,
S itt lebegek órák óta.
S nem juthatok vissza már
A távolodó űrhajóra.
Fogytán van a levegőm és
Elszakadt a köldökzsinór.
"Nyugodjon meg!" recseg egy hang,
De már fel se fogom ki szól.
Alattam az anyabolygón
Minden muki gondolkodik.
Gyerünk kedves űrhajósok!
Mentsük meg a Balogh Robit!
Nagyon gyorsan ver a szívem,
S rajtam van a világ szeme.
De a remény egyre fogy mert
Senkinek sincs jó ötlete.
Megtörtént az űrbaleset,
És már sajnos nincs mit tenni.
Földkörüli pályán mozgok,
És majd sírom lesz a semmi.
Bámulom a műholdakat,
Miközben a halált várom.
S megpróbálok felébredni.
(Lehet ,hogy ez csak egy rossz álom!)
Súlytalanul lebegek
Az otthonomtól nagyon távol.
S félek én, hogy meghalok
A nagy dózisu sugárzástól.
És bár ugyan rajtam van
A legmodernebb védőruha.
Tudom, hogy az időm fogy,
És nem térhetek haza soha.
Bámulom a kék földgolyót,
S elbúcsúzok mindenkitől.
Tudom jól, hogy meghalok majd
És már az is mindegy mitől.
Mért lettem én űrhajós?
És minek hagytam el a földet?
Testem, lelkem egyaránt
A nagyon magas égbe fölment.
Lebegek a semmiben és
Céltalanul elsodródok.
Recseg egy hang. Alig hallom.
S megkérdezem nekem szóltok?
- Van egy tervünk! Kitaláltuk,
Hogyan fogjuk megmenteni!
Tetszik vagy nem? Ez a kérdés!
Önnek kell majd eldönteni.
Nem vezsélytelen a tervünk.
Megfordítottuk a hajót.
El is indult maga fele,
S nyomkodjuk a távkapcsolót.
Hogyha elég közel leszünk
Robotkarral beemeljük.
De mint mondtuk baj is lehet.
Nem veszélytelen a tervünk!
Szépen lassan beemelnek,
S kicsit már-már meghalóba
Mégis megérkezek én a
Reményt adó űrhajóba.
Ujjonganak lent a földön.
Nem ért utol még a kasza!
Na de mindegy! Mostmár vége!
Központ élek! Irány haza!
(Budapest, 2018-08-11)
A gonosz monológja
Állt az ablaknál egy alak,
És egy sötét csuklyát viselt.
- Nemsokára itt a béke!
És már nem kérdés, hogy ki nyert!
Felépült az űrállomás
Amit önnek köszönhetünk.
Megtőrjük az ellenséget.
Harcolni fogunk és nyerünk!
Ez a bázis amin vagyunk
Évtizedeken át épült.
De én végig bíztam önben!
Hadnagy miért olyan rémült?
Nem büszke a munkájára?
Nézzen ki az ablakomon!
Sorban halnak meg odakint.
Félni immár nincsen okom!
Maga lesz a jobb kezem,
Ha él ezzel az ajánlattal!
Nagy hatalmat adok önnek!
Csak ne törődjön a bánattal!
Ezek ott kint ellenségek!
Pusztuljon hát el az összes!
Nem számít az emberélet!
Ne legyen hát ezért könnyes!
Maga lesz a helyettesem!
Nincsen önnél alkalmasabb!
Mindenkinek parancsolhat!
Csak én leszek hatalmasabb!
Ön fogja majd háborúba
Vezetni a gépsereget!
És ha én ezt jóváhagyom,
Írthat bátran életeket!
Mindent önnek köszönhetünk!
Ez a hely a maga műve.
Tudom azon gondolkodik
Bizonyára, hogy ez bűn-e?
A maga segítsége nélkül
Biztos lett volna a bukás!
A háborúban nem az erő
Fontos hanem a szaktudás.
Nézze milyen modern minden
Itt ezen az űrbázison.
Azt, hogy milyen módszereket
Használ azt én önre bízom.
Mi ketten majd leigázzuk
Ezt az egész Tejútrendszert.
Mit csinál a hátam mögött?
Mondja, mért vett elő fegyvert?
Nagy puffanás hallatszott majd
Elterült a csuklyás alak.
Ránézett a "jobb kezére",
S nem volt benne más, csak harag.
Lettem volna a mentorod!
Ha te is így kívántad volna!
S vörös vértócsába terült
El egy élettelen hulla.
(Budapest, 2019-06-02)
Lobogjon a magyar zászló
Lobogjon a magyar zászló
Minden egyes magyar hídon!
Lobogjon a Parlamentnél!
S árnyéka a zebracsíkon,
Mikor éppen zöld a lámpa
A magyaroknak adjon erőt!
S lobogjon ha fúj a szél
Ott kint a Bazilika előtt!
Lobogjon a Gellért-hegyen
Magyarország három színe!
Lobogjon és jelezze, hogy
Ez itt európa szíve!
Lobogjon a Népligetben!
A mi zászlónk nem átlátszó!
S még a Margitszigeten is
Lobogjon a magyar zászló!
Lobogjon ott fönt a várban!
Hirdetve a magyarokat.
És a Városligetben is!
Hiszen sokat jelent. Sokat.
Lobogjon a Deák téren!
S ne legyen egy poros pince
Lakosa a magyar zászló!
Hiszen ez a nemzett kincse.
Lobogjon a Duna folyó
Két oldalán sok-sok zászló!
Lobogjon a hajókon is!
S lássa minden hegyre mászó!
Lobogjon a Halászbástya
Közelében ez a jelkép!
Lássa minden külföldi, hogy
Ez egy összetartó, nagy nép!
Lobogjon a magyar zászló
Kint a Millenáris parkban!
S lobogjon a Westend pláza
Zsúfolt belsejében halkan!
Lobogjon a Budapest Eye
Mellett mikor körbe forog!
S lobogjon a Hősök Terén!
Hadd lássák, hogy szépen lobog!
(Budapest, 2018-09-05)
Utazás egy másik galaxisba
A kapitány csak ült a széken,
S kiadta az új parancsot:
- Hagyjuk el a tejút rendszert,
S keressünk egy új kalandot!
Ránézett az elsőtiszt és
Mosolyogva vissza hátrált.
Míg valaki betáplálta
Gyorsan az új koordinátát.
- Uram elindult a hajó!
Így kiáltott fel a hadnagy.
- A Föld is meg a Naprendszer is
Máris fényévekre vannak!
Működik a térhajtómű
Amit nem rég szereltünk be!
- Akkor hadnagy irány tovább!
- Igen Uram! Rendben van de
Valami az utunkba állt.
- Képernyőre? Mi folyik itt?
- Kapitány! Egy szuper masszív
Feketelyuk van odakint!
- Ez egy szuper lehetőség!
Itt van pont egy féregjárat!
Ez lehet a kapuja egy
Hőn áhított új világnak!
Teljes sebességgel bele!
- Igen uram! Szólt egy férfi.
Zászlós volt és látszott rajta,
Hogy az életét most félti.
Mégis bízott a parancsban,
És megnyomkodott néhány gombot.
Döcögött az űrhajó
S a fél világon átsodródott.
- Uram! Végre megérkeztünk!
- Rendben akkor nézzünk körbe!
- Sose járt még ember itt
A feltérképezetlen űrbe!
- Ott egy bolygó! Szólt a zászlós.
A jelerősség egyre tisztul.
- Kompal fogunk oda menni!
Öné a híd elsőtiszt úr!
Ment a komp a bolygó egén,
S meg volt adva már az irány.
Öt tiszt volt a fedélzetén.
Na meg persze a kapitány!
- Látok egy új életformát!
Ekképp szólalt meg a zászlós.
- Lépjünk kapcsolatba velük!
Az irányunk meg legyen átlós!
Óvatosan leszállt a komp,
S kinyílott a két ajtaja.
Idegenek gyűltek össze.
- Mi vagyunk az alfa faja
Bolygónknak a "Kék Gyémántnak".
- Hát ez roppant érdekes! Nem?
Mi pedig a Földről jöttünk!
Nagy nap ez az életemben!
Én vagyok a kapitány és
Ők pedig legénységem.
Melyikőtök itt a vezér?
- Én lennék az! Kérem szépen!
- Barátságot ajánlunk!
És nem akarunk nagy vitákat!
Osszuk meg a tudásunkat,
S adunk nektek technikákat!
- Bolygónkon a "Kék Gyémánton"
Akármeddig maradhattok.
Tetszik ez az ajánlat, és
Adunk mi is, hogyha adtok!
- Kedves első tiszt úr kérem
Vigyen minket fel a hídra!
Felsugárzás azonosító
Egy-nulla-alfa-béta
(Budapest, 2018-08-14)
Tolvajbecsület
Halálfejes zászló lengett,
És egy kalóz ült alatta.
Ment a tengeren a hajó.
És miközben elhaladt a
Régi, titkos sziget mellett,
Csak tolta a szellő a vitorlát.
S a félszemű kapitány bólintott,
Mire a vasmacskát kidobták
Gyorsan a pénzéhes kalózok.
- Itt vagyunk! Ez lesz a rejtekhely!
Mindenki menjen a partra, és
Maradjon hátra is egy ember!
Amíg mi kincseket keresünk,
Vigyázzon addig a hajóra!
(Kiürült lassan a fedélzet.)
- Nem járt itt senki se azóta
Mióta apám az ős-kalóz
Rátalált erre a szigetre!
Itt van a sok régi lopott kincs.
Ássunk, és ki lesztek fizetve!
Adjátok ide a térképet!
Igen! Ha jól látom itt a jel!
Hozzatok ásokat kalózok!
Alattunk láda van! Kezdjük el!
Ásott a sok tolvaj vidáman,
S valami keménynek ütközött
A kapitány föld túró lapátja.
Amit a legénység megköszönt.
A ládát meg megfogták két oldalt,
S lassan a felszínre emelték.
Fogtak egy két élű kardot is,
S a rozsdás kis lakatot leverték.
Tele volt arannyal, smaragdal,
Rubinnal, gyémánttal a láda.
S mivel a legénység kapzsi volt,
Mindenki csupán csak magára
Gondolt. És mohón a kincseket,
Markolták. Elvették egymástól.
S nem vették észre a harc közben,
Hogy utolsó társuk meg "elpártol".
Vigyorgott nagyon és nem figyelt
Tovább a kapitány-parancsra.
Ott hagyta ő is a hajót, és
Kiment a szigetre szaladva.
Felkapott egy-néhány drágakőt,
S ott hagyta nyomban a tömeget.
Elindult gyorsan a nagy hajó,
S vitte az értékes köveket.
Késő volt mire a kapitány
Rájött, hogy áruló társa volt.
És, hogy az egymásnak fordulás
Rövid kis harcának ára volt.
Ott ragadt sajnos a legénység,
S ő is egy lakatlan szigeten.
S nézték a hajót, hogy, hogy megy el,
A hullámzó, jéghideg vizeken.
(Budapest, 2018-07-19)
Kozmikus vers
Közel keringek a Naphoz,
Akár csak a Merkúr bolygó.
Rám ömlik a Nap melege,
S ezért vagyok ilyen forró!
Tele vagyok kráterekkel,
Akár csak a Földünk Holdja.
Messze van az emberiség.
Kábé három napnyi útra.
Uránuszként fölborultam.
Kigáncsolt az élet engem.
Sosem állok én már talpra!
Sodródok a félelemben.
Dühös vagyok akár csak a
Nagy Jupiter vörös foltja.
Gázóriás vagyok ki a
Viharokat magán hordja.
Vörös óriás vagyok de
Egyszer fehér törpe leszek.
Én vagyok a Nap aki már
Sok hidrogént elégetett.
Meteorként járom végig
Én a nagyvilágot bátran.
S ki tudja, hogy hány fényévet
Utaztam már, s miket láttam?
Én vagyok a kék bolygó ki
Otthont ad az életeknek.
S teremtője vagyok én a
Pokloknak, s az édeneknek.
Plútó vagyok! Lefokoztak!
Már csak törpebolygó vagyok.
Közel van a Kuiper-öv,
S bombáznak a jégdarabok.
Én vagyok az Androméda.
És ez engem nagyon furdal!
Közeledek, és majd egyszer
Összeforrok a Tejúttal.
Háborúra készülök én,
Akár csak a vörös bolygó.
Én vagyok a Mars felszíne,
És a földem lakható, jó.
Én vagyok a világűr mit
Feltekintve néz az ember.
Én vagyok a Hold otthona,
S én vagyok a csillagtenger.
(Budapest, 2019-03-04)
Géppókok a fedélzeten
Gépek lepték el a hajót,
S támadtak a robot pókok.
Nagy zűrzavar volt a hídon,
De a helyzet megoldódott.
Lezárták az összes szintet,
S eldördült pár lézer fegyver.
Elöl ment a kapitány, és
Mögötte meg néhány ember.
A hajó épp a Föld felé ment,
S támadtak az idegenek.
Nagyot rengett az űrhajó, és
Szikráztak a fémkábelek.
Célba vett a kapitány egy
Robot pókot, s közben futott.
Nagyon komoly vezető volt.
Mindig erős volt, és nyugodt.
Füst terjengett mindenütt, és
Testek feküdtek a földön.
Szállt a lézerpisztoly fénye.
- Minden pókot le kell lőnöm!
Nyissák ki a tizes szinten
Lévő páncélajtót gyorsan!
Úgy hallom a túloldalon
Sikoly száll, és jó pár holt van.
Megnyílott a fém ajtó és
Rengeteg pók kiözönlött.
A tisztek lövöldözni kezdtek,
És a kapitány dühöngött.
Cikáztak a piros fények,
De a pókok sokan voltak.
- Elvágták a kábeleket!
(A tisztek egymáshoz így szóltak.)
Hatalmas nagy sötétség lett,
És az áram ingadozott.
Megszólalt a kapitány:
- A gépházba is mind bejutott!
Kapcsoljanak tartalék fényt!
- Uram semmi nem működik!
- Jól van hadnagy! Menjünk vissza!
Zászlós úr maga meg őrködik!
A fegyvereket kapcsolják át
Gyorsan lámpaüzemmódra!
- Peték vannak mindenfele.
Már csak néhány, röpke óra
És a tojások kikelnek.
- Lőjjenek le minden pókot!
Megsemmisítjük a hajót.
S ezzel megoldjuk a dolgot.
Irány hát a mentőkabin!
Elsőtiszt úr itt egy bomba.
Helyezze el valahol, és
Jöjjön utánunk, de nyomba'!
- Uram sajnos rossz hírem van.
Elfogytak az életjelek.
Nem kérhetünk segítséget
Már a hídról. - Hát ez remek!
- Itt is van egy páncélajtó!
- Rendben! Fel a szellőzőbe!
Másszunk ki a túloldalon!
- Itt is sok tiszt meg van ölve.
(Lámpák mentek a sötétben.)
És megjelent a pókok anyja.
Aki fogta a petéit,
S a fal végéhez odarakta.
Gyorsan elosontak és a
Pókkal farkasszemet néztek.
Páncéllal volt felszerelve,
És a váladéka méreg
Volt neki. Hát óvatosan
Elmentek a géppók mellett.
Aktiválódott a bomba,
S lassan az elsőtiszt ott termett.
- Már csak három percünk maradt!
Amit ez a műszer mutat!
De ekkor egy pár robot pók
Gyorsan elállta az utat.
- Két és fél perc! Szólt egy hang,
És dördültek a lézerfények.
- Mindjárt fölrobban a hajó!
S meghalunk mi, meg a géplények.
Gyorsan eltellett az idő,
S felrobbant a modern hajó.
Elpusztult az összes géppók,
És a tervben ez volt a jó.
Arra járt egy másik hajó,
És a kabint beemelte.
S megmentették a kapitányt,
S az embereit mit sem sejtve.
Mivel volt egy potyautas.
Méghozzá a pókok anyja.
Aki titkos helyen bújt meg,
S aki nem volt fölrobbanva.
Észrevétlenül a kabin
Belsejébe tudott jutni.
Kimászott a kabinból,
És el is kezdett szaporodni.
(Budapest, 2019-04-19)
Gyengepont
A folyosón a lézerfények
Két irányba törtek utat.
A hangárt kellett elfoglalni.
S tudta ezt az alakulat.
Nem akartak ott ragadni
Ők az ellenséges űrben.
S harcoltak ők mindhalálig.
Bár egy kicsit kimerülten!
Az ellenséges gépkatonák
Gyorsan erősítést kaptak.
Egyre jobban közeledtek,
És csak haladtak, haladtak.
Sokkal többen voltak ők,
És nem fájt nekik a találat.
S égett robot hulladékok
Lepték el mindenütt a tájat.
Nem volt semmi fehér zászló.
Csak az élet-halál csata.
S tudták jól az emberek,
Hogy talán sose mennek haza!
Néha felrobbant egy robot.
Máskor elájult egy ember.
S arra gondolt a parancsnok hogy:
Harcolnom, és küzdenem kell!
El kell lopni ezt a kompot!
És méghozzá mindenáron!
Isten legyen rá a tanú,
Hogy ezt én most megcsinálom!
Piros lézercsíkok jöttek
Szemből, és már hátulról is.
Hát ez így már nem sportszerű!
Nincs szerencsém nekem! Sosincs!
Jól van akkor nagyon gyorsan
Stratégiát változtatunk!
Forduljon meg négy katona,
Mert különben mind meghalunk!
- Uram van egy jobb ötletem.
És a tervben nincsen hiba.
Mi lenne ha kis időre
Elmenne az energia?
- Áram nélkül valószínű,
Hogy a gépek megállnának.
De csak néhány másodpercre!
- És ameddig nem járkálnak,
El tudjuk a kompot lopni.
Érjen véget már a sok rossz!
Csak a plafonba kell lőni!
Jól értek a robotokhoz!
Onnan kapnak energiát.
Láttam ilyen technikát már!
- Rendben akkor fedezzük önt!
- Nagy feladat ami rám vár!
Hol lehet a gyengepontja?
Ide pontos találat kell!
(Eldördült a lézerpisztoly)
Nem találtam jó helyen el!
Másodszorra nem hibázok!
Gondolta a bús katona.
Azt hiszem, hogy ide lövök!
Nem is! Hanem inkább oda!
Nem volt többé energia,
És a gépek megdermedtek.
- Gyorsan szálljunk be a kompba!
Emberek itt nem nyerhettek!
Fölszállt a komp, és miközben
Egyre jobban távolodott,
Az összes megdermedt ócskavas
Újra energiát kapott.
Megpróbálták célba venni
Ők a kompot. - Be van mérve!
De a kis komp éppen ekkor
Lépett be a hipertérbe.
(Budapest, 2019-05-26)
Vörös Fácán
Volt az űrhajón egy droid,
Aki sok mindenhez értett.
Fémhulladék volt a teste.
S ez a mesterséges élet
Nagyon sokat csipogott és
Nehéz volt őt megérteni.
Végig ment az egyes szinten.
És hát őt nem kellett félteni!
Életrevaló volt nagyon,
Akár csak a tervezője.
Úgy hívták őt Egy-Négy-Három.
És csak ment, és ment előre.
Aztán nemsokára megállt.
Beütött egy hosszú kódot.
Belépett a hangárba és
Mivel nagy veszélyben forgott,
Felkészült a küldetésre.
Az ajtó félig ki volt tárva.
S nemsokára ráköszönt
A hajó legjobb pilótája.
Beszálltak a kompba és a
Helyüket is elfoglalták.
- Indulhatunk Egy-Négy-Három!
S a beszélgetést nem folytatták.
Johnnak hívták ezt az embert.
Legendákat zengtek róla.
Gyűlölte az ellenséget,
S ezért lépett a rossz útra.
Mögötte a fémhulladék
Nagyon durván felgyülemlett.
Sok droidot veszített el,
És ő mégsem tartott rendet.
Beléptek a hipertérbe,
És a csatatérre mentek.
- Csinálok egy dugóhúzót.
Csak, hogy jó legyen a kedved!
Csipogott a félős droid,
És valami csúnyát mondott.
- Elő azt a lézerágyut!
Mindjárt megnyomom a gombot!
Nézd csak! Ott a csatahajó!
S talpig fel van fegyverkezve!
Tudom miért csipogsz ennyit!
Bé-hármas akció megkezdve!
Menjünk kicsit közelebb és
Csináljunk egy nagy robbanást!
- Bip-bibi-bip, bip-bibi-bip!
- Én se tervezek meghalást!
Még mielőtt észrevesznek
Be kell kapcsolnunk az álcát!
Egy-Négy-Három ! Kérlek mentsd meg
Hajónkat a Vörös Fácánt!
Pajzsokat a maximumra!
Csatahajó célkeresztben!
Ez lehet a legboldogabb
Nap az egész életemben!
Vörös csíkok hagyták el a
Vörös Fácán fedélzetét.
Aztán jött egy nagy robbanás,
S így lett a hajóból törmelék.
Megkönnyebbült a droid,
És John is mivel csatát nyertek.
- Sikerült a küldetésünk!
Jól kidolgoztuk a tervet!
(Budapest, 2019-05-30)
Zéró
Droid volt a harcmezőn és
Átgurult a csatatéren.
És bár nem volt harci robot!
Nem adta fel csak azért sem!
Volt neki egy küldetése,
És miközben egyre haladt,
Elhullottak körülötte.
De ő mégis élve maradt!
Néhol vörös vértócsa volt,
Máshol pedig kifolyt olaj.
De a droid mégse nézett
Körül, mivel nagy volt a baj.
Nem messze egy tank repült el,
És a háború csak zajlott.
Mindenfele nagy volt a zaj,
És egy droid volt a bajnok.
Kikerült pár elesettet,
És csak ment, és ment előre.
Tudta jól, hogy célba ér, és
Nincs szüksége szerelőre.
Mellette egy fehér ruhás
Katona a földre hullott.
Mégsem állt meg segíteni.
És egy bomba tüzet gyújtott.
Zéró volt a droid neve,
És a titkos fegyvert vitte.
De egyszer csak eltalálták.
S szüksége volt egy kis hitre.
Hátul megperzselődött, de
Szerencsére nem esett szét.
Körülötte folyt a csata.
A háború az sohasem szép!
Fölrobbant az egyik tank
A gyorsan mozgó zéró előtt.
De ő ment és sosem állt meg.
S a dologba egészen belejött.
Átgurult a frontvonalon,
És egy hadnagy vette észre.
S csipogott a droid, mivel
Sikerült a küldetése.
(Budapest, 2019-06-06)
A róka, és a holló
Nagyon éhes volt a róka,
S belebotlott a hollóba.
A madár éppen fönt ült a fán.
- Ebből hasznot húzok talán!
S bár a róka nem volt magas,
De jó vadász volt ő, és ravasz.
A holló csőrében egy sajt volt.
Jött a róka, és leparkolt.
Aztán cselhez folyamodott,
S a madár még nem gyanakodott.
- Hol szerezted ezt a sajtot?
Olyan meseszép a hangod!
Kérlek, énekeljél nekem!
A muzsikádat úgy szeretem!
Mehetnél az X-Faktorba!
Ejtsd a sajtot le a hóba!
(A holló bevette a mesét.)
De szép madár vagy te! De szép!
A sajtot a csőr kiejtette,
És a róka mind megette.
A holló kornyikálni kezdett.
Kár, Kár! És utána csend lett.
Gyorsan rájött, hogy mi történt.
A róka megszegte a törvényt.
De már késő volt a bánat,
S ott hagyta az üres ágat.
Néha Kár-omkodott egyet.
- Nem hiszem el, hogy átvertek!
A róka meg úgy jól lakott,
Hogy emelt fővel elballagott.
(Budapest, 2021-08-26)
A lány, aki kérette magát
A lány a naplementét nézte.
A fiú pedig nézte a lányt.
Vörös volt a horizont és
Mindkét huszonéves csak állt.
Hosszú volt a lány haja,
És meglengette azt a szellő.
A fiú a lányra nézett.
És most csendes volt az erdő.
A lány a gyepen hanyatt feküdt.
És a csillagokat nézte.
A jobb kezét kinyújtotta,
S messze volt a csillag fénye.
Lefeküdt a fiú is, és
Bámulta a fényes pontot.
Együtt vettek levegőt és
Szél zörgette meg a lombot.
A lány egy sötét fa alá ment,
És a fiú követte őt.
A fiú meg volt babonázva.
Úgy, mint akit Ámor lelőtt.
A fiú a lányra nézett,
De ő ezt nem viszonozta.
Aztán kicsit zavarba jött,
És a fiút felpofozta.
Aztán a lány tüzet gyújtott,
S így kezdtek el melegedni.
A lány a fiú arcát nézte.
S hajlandó volt vele lenni.
Majd a fiú félrenézett,
És a tűzre ágat dobott.
S felfedte az érzelmeit:
- Mindig csupán rád gondolok!
(Budapest, 2020-11-21)
Kardforgató angyalok
Az angyal kardot rántott elő,
Aztán lopva körbenézett.
Sistergett a kard pengéje.
Forró volt és szinte égett.
Sötét volt a ház tetején,
És a démon előbukkant.
- Azzal akarsz rám támadni?
De az angyal meg se mukkant.
Ott fönt a hold világított,
És a csillagok is égtek.
Megtettek egy hosszú félkört,
S közben farkasszemet néztek.
A démonnak is volt fegyvere.
Amit ő is előhúzott.
Megkezdődött a kardcsata,
És közben lassú eső hullott.
A két penge összecsapott,
És az angyal hátrébb lépett.
A démon kardja árnyékból volt,
És az angyal kardja fénylett.
Mérges volt a démon és a
Levegőbe vágott egyet.
Villámlott egy nagyot az ég,
S dörgés járta át a mennyet.
Aztán felrepült a démon,
S úgy szállt, mint egy nagy denevér.
Utána repült az angyal,
S végig folyt a testén a vér.
Majd a csata folytatódott
Odafent a felhők alatt.
Az angyalszívben szeretet volt,
És a démonszívben harag.
Az angyal kezdte kiismerni
Ezt az erős ellenfelét.
Tett egy ügyes mozdulatot,
Aztán kiszúrta a szemét.
Megvakult a démon, és az
Angyal azt hitte, hogy győzött.
A démon kicsit közelebb ment,
Viszont szörnyű titkot őrzött.
Az angyal immár úgy gondolta,
Hogy a démon nem veszélyes.
- Azt hiszi, hogy nem látok így!
Hát ez bizony nevetséges!
Óvatlan az ellenfelem!
S nem érdekel az, hogy miért.
Közeledni kezdek aztán
Átszúrom az angyal szívét.
Megdöbbent az angyal mikor
Áthatolt rajta a penge.
S kapkodta a friss levegőt.
- Gyenge vagy te. Nagyon gyenge!
Kiesett a fénylő kard a
Kezéből és mélyre esett.
És a démon így ujjongott:
- Elveszem az életedet!
Az angyal teste át volt szúrva,
És az árnyék megfertőzte.
S már csak egy reménye maradt:
Mi lenne, ha elrejtőzne?
Szétáradt az ereiben
Valami rút, gonosz erő.
Sötét lénnyé változott át,
És csak hullt, és hullt az eső.
(Budapest. 2020-10-23)
Kardforgató angyalok 2
Az angyal kettő kardot fogott,
És csak állt a levegőben.
Aztán gyorsan futni kezdett.
Bízott ő a Teremtőben.
Keresztezte a két kardot,
S úgy rohant a démon fele.
S nem előszőr vívott csatát.
Volt már neki pár sebhelye!
A démon kardot húzott elő,
S úgy várt ő a támadásra.
A keresztbe belecsapott,
S hangos volt a szárnyalása.
Aztán kicsit hátrébb ugrott.
Tett egy ügyes hátra szaltót.
A kardot kétmarokra fogta,
És utána tovább harcolt.
Az angyal szétszedte a pengét,
Aztán gyorsan megforgatta.
Kaszabolt a levegőben,
Aztán megállt. Nem folytatta.
Most a démon támadott rá.
Egy fegyver volt, kettő ellen.
S ezt gondolta hadonászva:
- Hason szúrni! Ez a tervem!
Ügyes volt a jó angyal, és
Elhajolt a penge elől.
Muszáj kicsit meghátrálnom!
Hogyha nem így teszek, megöl.
Hátrébb lépett néhány métert.
Ez nem a vég. Ez a kezdet!
S a démon lehunyta a szemét,
Aztán meditálni kezdett.
Rárontott a jó angyal, de
Mindent kivédett a démon.
- Mindig nyitott szemmel járni!
Nekem csupán ez a célom!
Kinyílott a démon szeme.
- Mekkora nagy ostobaság!
S azt gondolta magában, hogy
Átvágja az angyal hasát.
Fém csapódott fémnek és az
Angyal egyik szárnya letört.
Aztán leesett az égből,
Mint akit egy vadász lelőtt.
A betonra nagyot zuhant,
És egy krátert csinált oda.
A démon meg utána ment.
- Nem mész már innen te sehova!
Talpra állt a jó angyal és
Nem adta fel még a harcot.
Vér csorgott a hátán végig,
S fogta mind a kettő kardot.
Nem tudott már repülni, de
Úgy is földre szállt a démon!
- Itt a földön fejezzük be!
Legyünk kétszáz százalékon!
Elegánsan forgott a kard,
Mind a kettő angyalkézben.
S imát mondott el az angyal:
- Segíts rajtam Istenségem!
A démon kézből kiütötte
Azt az egyetlen egy fegyvert.
Lefegyverezte a démont,
És egy hosszú csatát megnyert.
(Budapest, 2020-10-26)
Kardforgató angyalok 3
Az angyal üldözte a démont
Odafent a levegőben.
S Isten erőt adott neki.
Ezért is volt jó erőben!
Nagyon gyorsan szállt a démon,
De az angyal utolérte.
Megfogta a démon szárnyát,
És a tollait kitépte.
A démon erre megfordult és
Előrántotta a kardot.
Aztán egyet odacsapott,
S majdnem megnyerte a harcot.
De az angyal elhajolt mert
Jók voltak a reflexei.
Ő is gyorsan kardot rántott,
S így akart ő megküzdeni.
A két teremtmény össze nézett,
S lihegett a kettő alak.
És ott fent a levegőben
Érezhető volt a harag.
Egymás szemét bámulták és
Úgy fogták a markolatot.
Nagyon gyorsan vert a szívük,
S ez megadta a hangulatot.
Összecsapott ez a két kard,
És a csata folytatódott.
Nagyon sokat csengett a fém,
De ez a helyzetből adódott.
Az angyal foga összeszorult,
S minden erőt bele adott.
Vele volt a teremtő és
Mégis komoly sebet kapott.
Folyt a vörös színű vér és
Elgyengült az angyal teste.
S úgy érezte, hogy talán most
Ezt a csatát elvesztette.
Elgyengült a tenyere és
Elejtette a fegyverét.
Hullt az angyalnak a kardja,
S zuhant, zuhant még földet ért.
Nem volt még ő eszméletlen,
De már homályosan látott.
S meglehet, hogy szédült kicsit,
Még is szent volt ő és áldott.
Minden áron győzni akart,
S kitervelt egy végső tervet.
Ő is elkezdett zuhanni.
Zuhant és a földön termett.
Leesett a kardja mellé,
És a démon követte őt.
S kicsit ugyan gondolkodott,
De a démon végül bedőlt.
Az angyal újra kardot fogott.
S átszúrta a két lény egymást.
A démon kicsit meglepődött,
S úgy bámulta ő a sors társt.
Meghökkentő volt a helyzet.
Mind a ketten összeestek.
- Idióta angyal vagy te!
Szólt a démon, s összevesztek.
Karddal voltak átszúrva és
Úgy lihegtek mind a ketten.
- Te egy nagyon gonosz lény vagy!
És ezt csakis ezért tettem!
(Budapest, 2020-10-27)
Kardforgató angyalok 4
Az angyal legyőzött egy démont,
S elvette a kardját tőle.
Árnyékból volt ez a kard és
Sötét erő járta körbe.
Kíváncsian megvizsgálta,
Majd a démont elintézte.
S előszőr a kard pengéjét,
Majd a halott démont nézte.
- Mostantól a gazdád vagyok!
Szólt az angyal parancsolva.
Majd az oldalára tette
Ezt a kardot kikapcsolva.
De a kardnak nem tetszett, hogy
Ő egy angyal tulajdona.
Megmérgezte hát a lelkét,
S gonosz kenetet tett oda.
Nemsokára megjelent az
Angyal előtt még egy démon.
A kezében fénylett egy kard
Ami éles volt, és vékony.
Tiszta volt a kard ereje,
És már szinte világított.
- Engem soha jó szándékú
Fegyver még nem irányított!
Ezt egy holt angyaltól loptam.
A démon ekképp dicsekedett.
Majd egy gonosz kacagással
Minden angyalt kinevetett.
Aztán végül összecsaptak,
Táncot járt a fény meg árnyék.
Tiltakozott mind a két kard,
És hát ezért léptek hátrébb.
Az angyal letette a földre
Ezt a gonosz árnyékkardot.
S ugyanígy tett a démon is.
Fegyvert cserélt mind két bajnok.
Oda rúgták egymáshoz a
Kardokat a csúszós földön.
Aztán folytatták a csatát.
- Ezt az angyalt meg kell ölnöm!
Mind a kettő misztikus lény
Szárnyalt, mint a fantázia.
S nem kellett a kardoktól már
Egyiknek sem megválnia.
Visszatért a jóhoz a jó,
És a gonoszhoz a gonosz.
S megtanulta mind kettő lény,
Hogy a kardok haragja mit okoz!
(Budapest, 2020-10-27)
Kardforgató angyalok 5
Az angyal átszúrta a démont,
És a hátán penge jött ki.
Megdöbbent a démon arca,
És már nem tudott elszökni.
Remegett a démon teste,
S meleg vér folyt rajta végig.
Bámulta az angyal arcát,
S látta, azt, hogy csöndben nézik.
Elgyengülve várt a démon,
S kieresztett néhány karmot.
Az angyal vetett egy keresztet,
Aztán kihúzta a kardot.
A démon elkezdett zuhanni,
És a teste csupa vér volt.
Beleesett ő a porba,
S csillagos volt fönt az égbolt.
Örök pihenésre vágyott,
Ez a szörnyű megbukott lény.
Leereszkedett az angyal,
S az árnyék ellen harcolt a fény.
Tiszta volt az angyal lelke,
És a fején glória volt.
Megvetette ő a démont.
Rá se nézett, s hozzá se szólt.
A démon könyörögni kezdett,
S követelte ő a halált.
Az angyal pedig irgalmas volt,
S gyorsan átszúrta a nyakát.
Jó tett volt, vagy kegyetlenség?
Ez nem lehet vita tárgya!
Aztán méregfog tűnt elő,
S fájt az angyalnak a lába.
Két éles fog belemélyedt,
S ezen röhögött a démon.
Aztán gyorsan kiszenvedett,
S volt ott mindenfele vérnyom.
Megbetegedett az angyal,
Aztán elkezdett ő gyónni.
S úgy érezte, hogy talán már
Soha nem fog meggyógyulni.
Kihúzta az éles kardot,
Aztán végzett önmagával.
Felvágta az ereit és
Játékot űzött a halállal.
Lefeküdt a démon mellé,
S nehézkesen vett levegőt.
Aztán végül mégis fölállt,
És a kardjába beledőlt
(Budapest, 2020-10-28)
A katonanő
Gyönyörű szép katona nő
Sétált épp a kabin fele.
Volt nála egy kézigránát.
S ez volt az ő fő fegyvere.
Lézerpisztoly is volt nála,
Ami ott volt az oldalán.
S elment kicsit lepihenni
A fárasztó szolgálat után.
Tizedes volt ez a nő, és
Ott lakott az űrbázison.
És bár nagyon vonzó nő volt!
Senkihez se fűzte viszony.
Valami a szellőzőből
Figyelte őt, és követte.
A megfelelő pillanatra
Várt, és ott mozgott felette.
Ment a nő a kabin fele,
És ott fent egy rém követte.
Aztán felnézett a nő
S a lézerpisztolyt kézbe vette.
Volt egy női megérzése.
De a plafon elcsendesült.
Eltette hát a fegyverét,
Ami nem rég előkerült.
Újra megindult a fantom,
S ott járt ő a nő nyomában.
- Azt hiszem, hogy képzelődöm!
Nincsen semmi a homályban!
Jobb lesz, hogyha lepihenek!
Biztos kialvatlan vagyok!
Ment a nő a folyosón, és
Aztán végül elhallgatott.
Borzasztó rém volt fölötte
Ami meg akarta ölni.
Nagyon szép volt ez a nő,
És áradt belőle a kölni.
Beütött egy hosszú kódot,
Aztán kinyílott az ajtó.
S belépett a kabinjába.
Fáradt ember volt, és gyarló.
Lezuhant a plafonról
A fémrács, és a szörny leesett.
S azzal nézett farkasszemet
Akit mind idáig lesett.
Libabőrös lett a nő, és
Ekkor kezdődött a horror.
- Muszáj türelmesnek lennem,
Mint mikor egy nagyi horgol!
A tizedes katona nő
Harci pózba helyezkedett.
Nem volt neki sok ideje,
De még a szörny nem ette meg.
- Mentsétek meg a tizedest!
Kiabált egy ismerős hang.
Megfordult a szörnyű rémség,
Aztán jött a bing, és a bang.
Aztán ez a szörnyű rémség
Felrepült a szellőzőbe.
S szerencsére úgy vált köddé,
Hogy még nem tett kárt a nőbe'.
Odasietett az osztag.
- Hősies volt, amit tettek!
És a bájos katona nő
Előtt sorban tisztelegtek.
(Budapest, 2021-03-13)
Lázadás
Három, könnyű vadászgép szállt.
S felvették az alakzatot.
És a kijelzőn már látták
A célpontot. Az iksz-egy-hatot.
Ez egy bázis neve volt mi
Ott lebegett kint az űrben.
- Mondd, csak mit csinálsz most hadnagy?
- Rám lőtt, így hát visszalőttem!
- Most már nem vagy láthatatlan!
Ennyit mondott csak a vezér.
- Mérjük be az iksz-egy-hatot!
Nagyon megfizetnek ezért!
A pilóták felgyorsultak,
És a bázis fele mentek.
De az ágyú elfordult, és
Gyorsan le is szedett egyet.
Fölrobbant a hadnagy gépe.
S már csak két pilóta maradt.
Lezuhant egy bolygóra,
S égett minden dirib-darab.
A vezér hajó kilőtt erre
Három piros lézercsíkot.
- Bemértem az iksz-egy-hatot!
Ott a kis hold mellett csillog.
A vezér gépe közelebb ment,
Majd egy dugóhúzót csinált.
Kikapcsolta ő az álcát,
S ezzel követett el hibát.
- Ha be van kapcsolva az álca
Nem működnek a fegyverek!
- Vezér, hisz ezt én is tudom!
- Magamnak mondtam, nem neked!
A bázis erre felkészült a
Következő nagy csapásra.
Megint elfordult az ágyú,
S baljós volt a nyikorgása.
Lelőtte a vezér hajót
Ami darabokra esett.
Nagy robbanás volt az űrben
Aztán elterjedt a meleg.
Az utolsó gép pilótája
Bekapcsolta hát a pajzsot.
De így ő is látható lett.
Hiába is volt egy bajnok!
Az iksz-egy-hatos ágyúfegyver
Szépen lassan feltöltődött.
- Nem maradt már semmi időm!
Azt hiszem a bázis győzött!
Csipogott egy kis droid
A legutolsó gép farában.
- Azt hiszem, hogy igazad van!
Egyben van még! Eltaláltam?
Megint csipogott a droid,
Hogy ő inkább menekülne.
- Rendben rázzuk le a bázist!
Belépek a hiper-űrbe!
(Budapest, 2021-03-06)
Egy sötét női harcos
Fémkardokat fogott a lány,
S mind a kettőt megforgatta.
Nagyon ügyes volt a keze.
S mi is lesz most? Nem tudhatta.
Gépkatonák vették körbe,
S egyet-kettőt odébb lökött.
S bár az arcát megkarcolták
Nem adta fel. Szúrt és bökött.
Szikráztak a felfegyverzett
Droidok a tág hangárban.
Az egyikbe belecsapott,
S végzett vele haragjában.
Nagyon dühös volt a szeme.
S csuklya takarta az arcát.
És miközben kitombolta
Magát, eldobta a kardját.
Belevágódott a fegyver
Az egyik erős ellenfélbe.
Aztán kihúzta belőle.
- Mikor lesz már ennek vége?
Levágott pár droid fejet
Amik végül földre estek.
S több száz fegyver előkerült.
- Nincs mit tenni! Körbevettek!
Feszült volt a pillanat,
És földre esett mind a két kard.
A gép tábornok előlépett.
- Nem okozol többé már bajt!
Ekkor a lány nagyot ugrott,
S volt benne egy sötét erő.
Felugrott az emeletre,
És egy új fegyvert vett elő.
Vakon lövöldözni kezdett,
És a gépek fölrobbantak.
Minden lángolt a hangárban,
S volt a közelben egy hadnagy.
Nála volt a kettő fémkard
Amit fölkapott a földről.
S felkészült a lány arra, hogy
Nemsokára odapörköl.
Golyó csapódott a fémnek,
De a fémkard nem tört ketté.
- Hogyha vissza tudnám lopni
Az a harcot eldönthetné!
Odament a hadnagyhoz, és
Kirúgta a droid lábát.
Elvette az egyik kardot,
Viszont nem tudta a párját.
Aztán némán nézték egymást,
Majd a kardok összecsaptak.
S itt már bizony értelme volt
Minden egyes mozdulatnak.
Több helyen is vérzett a lány,
De a harag erőt adott.
Kiverte a hadnagy kezéből
A kardot, aztán oda csapott.
A hadnagy aztán lezuhant
A nagyon magas emeletről.
De mivel ő nem volt ember
Nem volt semmi baja ettől.
Levetette magát a lány,
S mind a két kard ő nála volt.
Átszúrta a hadnagyot, és
A penge a fémtesten áthatolt.
Aztán körbe nézett a lány,
S kereste a túlélőket.
Minden droid elmenekült.
S szerencséje volt a nőnek.
Levette a csuklyáját, és
A hosszú haját kiengedte.
Lassú lángba borult minden.
S a kettő fémkardot eltette.
(Budapest, 2021-03-04)
A gyorsvonaton
Ült a lány a vonaton.
Hosszú, barna haja volt.
S épp egy sráccal szemezett.
Ment a vonat, zakatolt.
Szemben ültek egymással,
És a kettő fiatal
Egy fülkében utazott.
S nagy volt kint a zivatar.
Ült a srác a vonaton.
Rövid, sötét haja volt.
S épp egy lánnyal szemezett.
Ment a vonat, zakatolt.
Aztán megszólalt a lány:
- Nemsokára leszállok.
Levennéd a csomagom?
A kabát nélkül megázok.
Várt a lány a vonaton,
S állt egy fiú mellette.
Nagyon magas volt a srác,
S a kék bőröndöt levette.
A lány pedig fölvette
Azonnal a kabátot.
- Köszönöm, hogy levetted!
Nemsokára leszállok.
Aztán elfordult a lány,
S kihúzta a csomagot.
- Nem tudok majd leszállni,
Ha túl sokáig maradok!
A fiú éppen látta, hogy
A lányra valaki már várt.
S soha többet nem látta
Ez a fiú ezt a lányt.
Elindult a gyorsvonat,
S összetört a srác szíve.
- Azt hittem, hogy szabad lány,
S nincsen neki senkije!
(Budapest, 2021-07-10)
A halál folyosója
Volt egy hosszú folyosó
Az űrhajón mit páran védtek.
Nem lehetett megkerülni,
És már csupán hárman éltek.
Az ellenség meg túlerőben
Volt és így zajlott a csata.
Jó néhányan összeestek,
S szállt a lézercsíkok zaja.
- Meg kell védenünk a hangárt!
Hangzott el a tömör parancs.
Súlyos volt az összes fegyver,
Akár csak egy tonna narancs.
"Gyémánt" volt az osztag neve,
Mivel keményfiúkból állt.
Lövöldözött mindkét oldal.
S nem becsülték meg még a kárt.
- Ez a halál folyosója!
Így kiáltott fel az egyik.
- Vissza kéne fordulnunk mert
Nem lőttem még le semennyit!
- Csakis erre juthatnak ki!
- Koncentrálj! Ez öreg hiba!
S a lézerpisztolyokból közben
Kifogyott az energia.
- Áttörik a védelmünket!
- Nyugodjon meg kedves hadnagy!
Soha-soha nem felejtik el
Amit ma tőlünk kapnak!
Zárjuk be a páncélkaput!
Ennyit mondott a parancsnok.
Az ajtó lassan bezárult.
(Lezárva így ezt a kalandot.)
- Hátráljunk meg még mielőtt
Átjutnak a páncélkapun!
Mindkét osztag elszánt volt,
És volt egy kapcsoló a falon.
- Nyertünk most egy kevés időt!
Valakinek van ötlete?
Jönnek már a "Gyilkos cápák"!
Ez az ellenségünk neve.
- Gyémánt osztag indulhatunk!
A hátunk mögött van egy raktár!
Megtöltjük a fegyvereket!
- Végre egy kis reményt adtál!
(Talpig föl lett fegyverkezve
Mind a három katonatiszt.)
Gépfegyverrel, kopasz fejjel,
S a lelkük fehér volt, mint a liszt.
- Jól van! Nyissuk ki a kaput!
Most már van egy kis esélyünk!
(A gyilkos cápák átrohantak.)
- Harcoljunk és ne beszéljünk!
Újra lövöldözés hangja
Töltötte be a folyosót.
Nem pihent a gépfegyver,
S csak adta egyre a sok golyót.
Lyukas lett a hajó fala,
És erre a gyilkos cápák
Lehasaltak, nehogy őket
Ilyen csúnyán eltalálják!
Aztán megadták magukat.
És a Gyémánt Osztag győzött.
És a veszteseket látva
A három szempár elidőzött.
De ekkor az energia
Ingadozni kezdett kicsit.
- Nagyon sokszor eltaláltad!
- Akkor megejtek egy bocsit.
(Kikerült a főparancsnok
Kezéből a gépfegyvere.)
- Kihasználtad a sötétet!
Te Gyilkos Cápa! Ó a fene!
- Most már ti vagytok a foglyok!
Mosolyodott el az alak.
- Mégis ugyan mit számít ez?
Lyukacsosak már a falak!
Mindannyian itt pusztulunk!
Tönkre ment a létfenntartás!
- Úgy gondolom szükséges a
Fegyver, meg a kézben tartás!
- Uram! Tényleg igazat mond!
Innen nem jutunk ki élve!
(Nagyon megrengett a hajó.)
- Ím az életünknek vége!
Aztán végleg sötét lett és
Elszökött a friss levegő.
S nemsokára összeestek.
Nem volt már őbennük több erő!
(Budapest, 2020-06-11)